Május közepén parlamenti és elnökválasztást tartanak Törökországban. Az ellenzéknek saját rendszerében kell megvernie a két évtizede hatalmon lévő „szultánt”, mégis, talán soha nem volt ennyire nagy az esély erre, miután Erdogan tekintélyét megtépázta a február eleji földrengések utáni katasztrófahelyzet elégtelen hatósági kezelése.
A legutóbbi, 2018-as parlamenti választásokat már az elnöki rendszerben rendezték, miután egy évvel korábban egy népszavazáson kapott választói felhatalmazást a politikai rendszer megváltoztatására a kormánypárt. A miniszterelnöki tisztség megszűnt, a végrehajtó hatalom feje az elnök lett, többlet jogkörökkel.
A 2003-ban kormányfőként hatalomra jutott, 2014 óta az államfői székben ülő Recep Tayyip Erdogan az új választási szisztémában is megőrizte pozícióját, az Igazság és Fejlődés Párt (AKP) azonban már koalíciós kényszerbe került a parlamenti többség biztosítására.
A török ellenzék a magyar receptet választotta a választási kampány végigküzdésére:
hogy a választási matematikát kihasználva kimaxolja az ellenzéki érzelmű választók támogatását, az egy-egy elleni indulás választási lélektanát.
Választási fő témának pedig az elnöki rendszerrel szemben a régi parlamenti rendszer visszaállítását tűzték a zászlajukra, módszernek pedig a kompromisszum és a konzultációk útját az autoriter, felülről szervezett, központi irányítással szemben.
Ez utóbbiból pedig az elmúlt egy hónap során elég sok lett: a február 6-i pusztító erejű földrengések 11 dél- és délkelet-törökországi tartományban 50 ezer ember életét oltották ki, illetve tették az életben maradók életkörülményeit lehetetlenné. A török lakosság egyhetedének a hétköznapjait érinti a katasztrófa, a török hatóságok elégtelen fellépése csak tetézte a bajt, nem beszélve az ijesztő mértékű pénzromlásról – a kormány iránti elégedetlenség jelentősen megerősödött.
Ez a két hónap múlva esedékes összevont választások előtt mindenképpen rossz ómen Erdogan elnök számára, van is kisebb idegesség a kormánypárt berkeiben.
Az is nehezen megjósolható, hogy a fenti tényezők, illetve az ukrajnai háború okozta politikai polarizáció a török társadalomban a tradícionalista igényeket, vagy éppen a nyugatosodás vágyát erősíti fel – ha az előző dominál, akkor Erdogan elnök számíthat majd hagyományos választói bázisára, ha az utóbbi, akkor a nyugati politikai szövetséghez való közeledést ígérő ellenzék lehet nyeregben.
Kemal Kilicdaroglu jól ismert figura a török közéletben. A nyugodt modora miatt csak a „török Gandhinak” nevezett 74 éves közgazdász tizenhárom éve vezeti a kemalista Köztársasági Néppártot (CHP), és vezetése alatt a balközép párt jelentősen megerősödött.
volt parlamenti képviselő 2002 és 2015 között az egyik isztambuli választókörzet delegáltjaként, tíz évvel ezelőtt a Szocialista Internacionálé alelnökévé választották.
Előzőleg polgári karrierje során a török pénzügyminisztériumban volt elemző, majd társadalombiztosítási szakértő lett, és később a Társadalombiztosítási Intézet igazgatója tisztségig vitte. 1999-ben választotta a politikusi pályát, amikor képviselőjelöltként indult a választásokon, sikertelenül. Később a kormánypárti AKP-s politikusok korrupciós ügyeinek leleplezőjeként ismerhette meg a török nyilvánosság.
Nyitókép: Kemal Kilicdaroglu az ellenzék közös elnökjelöltjeként a török parlamentbe érkezik március 7-én (forrás: ADEM ALTAN / AFP)
Milyen eredményekkel zárult a magyar–török kulturális évad? Mit nyújtanak hazánknak a török és türk kapcsolatok? Ezekről is kérdeztük a Kulturális és Innovációs Minisztérium kormánybiztosát.
Miért volt szintlépés, hogy a Türk Államok Szervezete Budapesten szervezte meg informális csúcstalálkozóját? Mi a türk államok érdeke a szervezetben? Mit nyer ezen a szövetségen Magyarország? Többek között ezekre a kérdésekre adta meg a választ Egeresi Zoltán Törökország-szakértő az Inforádió műsorában.
Kubanicsbek Ömuralievvel a héten Budapesten tartott informális TÁSZ-csúcstalálkozó kapcsán beszélgettünk.
„Mint a türk világ, közös jelmondatunk az »egység a nyelvben, az eszmékben és a munkában«, mert tudjuk, hogy »Együtt erősebbek vagyunk!«” – véli Gülşen Karanis Ekşioğlu.
Biztonság, gazdaság és energiaellátás. Erre a három kulcsszóra fűzték fel a türk államok vezetői budapesti csúcstalálkozójukat. Beszámoló.
Az oroszok megint elhúzták a mézesmadzagot, Zelenszkij pedig fenyegetve játssza a békegalambot.
A migránsok jönnek, a németek viszont mennének.
A debreceni és miskolci tábor köztudottan jó kapcsolatot ápol egymással.
